8.rész♪♫

Tanácstalanul kóvályogtam az erdő fái között.Hideg volt és sötét.Az eső is esett.Ahogy arra gondoltam, hogy B Bomb becsapott rögtön elsírtam magam.Hogy lehettem ilyen naiv?Hogy hagyhattam magam csapdába csalni?ChuMiinak igaza volt.Jaj, Mimi, hogy aggódhatsz most is értem!Már bánok minden szót.Inkább maradtam volna veled Bostonban.
Az erdőből kiérve a jól ismert főútra értem.Így, a sötétben igen félelmetes.
Olyan 2,5 km gyaloglás után egy kocsi fénye világított meg hátulról.Riadtan fordultam meg, nehogy MinHyuk legyen az.Egy ismerős alak ült a volánnál, de nem a fiú.
-HyeMin!Hát te?Mi a baj?Gyere, ülj be!-nyitotta ki az ajtót HyunSeung.Ő a volt barátom.-ChuMii hol van?Mit keresel ebben az erdőben?
-Kérlek!Várj!-hunytam le a szemem.
Miután kellőképpen megnyugodtam, elmondtam mindent a fiúnak.
-Szó szerint megerőszakolt?-kérdezte csodálkozva, miközben az utat figyelte.Válasz helyett sírva fakadtam.-Ne!HyeMin, ne sírj!Hallod?-nyugtatott.-Ma nálunk alszol, és ha kipihented magad, visszaviszlek ChuMiihoz.-ajánlotta fel...
...-Gyere!A többiek már itthon vannak.-nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját.
-HyunSeung!-állítottam meg a fiút, még mielőtt bementünk volna.
-Mi az?-fordult meg.
-Öhm...köszönöm!-csókoltam meg.
-Ezt majd megbeszéljük.-ígérte meg.-Most menjünk!-helyezte bele a kulcsot a zárba.
A házba belépve egy ismerős, éles hang ütötte meg a fülemet.Ő Shin WoBin.
-Srácok!Hoztam valakit.-lépett be a nappaliba a fiú.
-KIt?-kérdezte a YoSeob ölében ülő WoBin.
-Sziasztok!-léptem be én is.Elég csúnyán váltak el útjaink, ezért nem csodálkoznék, ha kiosztanának.
-Ez ki?-kérdezte GiKwang.Nem csodálkozok, hogy nem ismernek meg.Utoljára 3 éve láthattak.Azóta sok mindenben változtam.Rövidre vágattam a hosszú, fekete hajam és padlizsán lilára festettem.A HyunSeunggal való kapcsolat vége miatt választottam ezt a színekkel teli, "gyerekes" életet.-Várj!...nem, az nem lehet.-rázta meg a fejét a fiú.
WoBin hosszas méregetés után felállt és megállt előttem.
-Hiányoztál.-ölelt át könnyes szemmel.
-Te is.Ti is.-mondtam sírva.A többiek még mindig nem ismertek fel.-Komolyan nem emlékeztek rám?Jól van, megértem, hogy haragszotok, de én sajnálom.-szipogtam.
-HyeMin...-emelte fel a fejét DongWoon.Régebben olyan volt a fiú számomra, mint a bátyám.
-HyeMin?-kérdezték a többiek is kórusban.
-Bassz'!Ez tényleg a "Fekete Lepke"!-ölelt át JunHyung.-De...mi a baj?Miért sírsz?
-Az...hogy...izé...szóval...-szipogtam.
-Majd én, csak ülj le, mert elájulsz!-ültetett le Seung, majd elmondta, hogy mi történt.
-Tudtam, tudtam.Azok a fiúk eddig sem tetszettek nekem, nemhogy most.-mérgelődött DooJoon.
-Haragszotok?-kérdeztem halkan.
-Nem!-mondták kórusban, kivéve YoSeob.Ő ítélt el a legjobban.
-Srácok, ha nem baj Minie maradna estére, holnap pedig hazaviszem.-szólalt meg hirtelen HyunSeung.
-Oké!-bólintottak.
-Gyere!-intett HS, hogy kövessem.A többiek is lefeküdtek.-Aludj a szobámban, én pedig kint alszom a nappaliban.-vázolta a helyzetet a fiú.
-Én igazán nem akarlak kitúrni a helyedről!-szabadkoztam.
-Semmi baj!-bólintott.
-Kösz!-ásítottam.
-Jó éjt!-nyomott egy puszit a homlokomra.-Holnap beszélünk.-ment ki.
A fiú ágyában feküdve éreztem az illatát.Éreztem azt a kellemes illatot, amit már szinte el is felejtettem...

/B2st/*olyan jó ez a kéép*-*♥*

1.oszlop-DooJoon

2.oszlop-HyunSeung

3.oszlop-JunHyung

4.oszlop-YoSeob

5.oszlop-GiKwang

6.oszlop-DongWoon

WoBin