-Tessék!-huppantam le az ágyára.
-Szóval...felvettek a bostoni egyetemre.
-De jóóóóó!Gratulálok!-öleltem meg.-De...mi ezzel a baj?
-Hogy nem akarlak itt hagyni magadban.Azt szeretném, hogy gyere velem Amerikába.Ott majd biztos találunk egy kiadót is, és ott debütálsz, meg minden.-magyarázta.
-De itt van mindenki!A Block B, MinHyuk és a többiek.Én nem megyek!Nem akaraom itt hagyni a barátaimat.Pont most, amikor kezd beindulni a karrierem?Soha!-tiltakoztam.
-Minie!Egyedül nem lennél képes ellenni!Neked kell valaki, akihez szólhatsz.-győzködött.-Jössz és kész!-jelentette ki.-Hétvégén indulnunk kell, hogy egy kicsit ismerkedjünk a területtel.
-Utállak!-rohantam el zokogva.
Becsaptam a szobám ajtaját és sírva hasaltam végig az ágyamon.-Utállak!Utállak!-mondogattam.
Én nem akarok elmenni innen.Én szeretem a hazám...de muszáj mennem.
Napokkal később...:-Mimi, én nem akarok menni!-mondtam, miközben kiszálltunk a taxiból, mivel a reptér előtt vagyunk.
-Gyere!-vette kezébe a csomagjait.
Én is követtem példáját.Már majdnem beléptem az épületbe, amikor tőlünk vagy húsz méterre megpillantottam B Bombot.
-Egy perc, és megyek!-szóltam a testvéremnek, majd odaszaladtam a fiúhoz.
-Hát te?-kérdeztem.
-Jöttem integetni!...Szóval elmész?
-Muszáj.Szívem szerint nem mennék.
-Akkor menj, mert lekésed!-intett az ajtó felé.
-Várj!...Még mondani szeretnék valamit...-kezdtem, majd megcsókoltam.-...szeretlek!-mondtam.Kimondva már nem hangzott olyan jól, ezért heves védekezésbe kezdtem:-Itt nem történt semmi.Csak össze vagyok zavarodva.Bocsánat!Nem akartam!Szia!-rohantam el.
MinHyuk pov:-Én is.-súgtam a lány után, mikor beszaladt.
HyeMin pov:A gépünk felszállt.Könnyes szemmel bámultam a távolodó fővárost, országot, félszigetet, majd az egész kontinenst.
3 nap múlva:-HyeMin, mióta itt vagyunk ki sem mozdulsz a szobádból.Mi a baj?-kérdezte ChuMii.
-Vajon mi?...Itt vagyunk Bostonban, távol Szöultól és a barátainktól.Ez a baj!Csak ennyi.Se több, se kevesebb.
-Haza akarsz menni?-enyhült meg.
-Kérlek!
-Jó, hazamehetsz, de csak úgy, ha minden második nap felhívsz!-jelentette ki.
-Oki.Jó.Imádlak!-öleltem meg.
2 nap múlva:...Egy Szöulba tartó gépen ülök.Hurrá!Szívem hevesebben kezdett verni, ahogy a gép ablakán kinézve megpillantottam a Koreai félszigetet.Pár perc múlva már le is szállt a repülőgép.
Egyenesen hazamentem.Jó volt újra itthon lenni.Lepakoltam, majd felhívtam ChuMiit.
-Szia, megérkeztem!-üdvözöltem.
-Na végre!Mi tartott eddig?Jól vagy?-kérdezte.
-Héj, nővérkém!Nyugi, jól vagyok!Azért nem hívtalak eddig, mert most szállt le a gépem.
-Akkor jó.-mondta.-Most már szeretnék aludni is.Szia!-nyomta ki.
Mosolyogva tettem zsebre a telefonom, és elindultam a fiúkhoz tudatni, hogy hazajöttem.Remélem B Bomb már elfelejtette azt, amit mondtam neki.Aztán újra csörgött a telefonom.
-Tessék!-szóltam bele.
-Szia, csak annyit akarok, hogy mondd meg JiHonak azt, hogy szeretem!-hadarta el a testvérem az üzenetét, majd letette.
-Szia!-néztem rá elég idétlenül a kijelzőre, majd zsebre vágtam a készüléket.
Hosszas kopogás után ajtót nyitottak nekem.JaeHyo volt az.
-Szia HyeMin, gyere be!-zárta be az ajtót mögöttem.-Várj...te elmentél Bostonba.Hogy van ez?-értetlenkedett a fiú.
-Minie, te mit keresel itt, és hol van Mimi?-ölelt át Zico.
-Először is:Sziasztok!Másodszor:ChuMii ott maradt Amerikában és azt üzeni, hogy szeret.-mondtam.-Kihisztiztem, hogy hazajöhessek és debütálhassak.-meséltem.
-Klassz vagy!-mosolyodott el UKwon.
-HyeMin, hát te?-érkezett meg MinHyuk.
-Hazaszöktem.-mosolyodtam el.
-Komolyan?
-Nem.Öt nap után ChuMii megunt és felrakott az első dél-koreai gépre.-magyaráztam.
-Borzasztó vagy!-röhögött a fiú.-Beszélhetnénk?
-Öhm...jó.-sóhajtottam.-Még egyszer bocsánat a múltkoriért.-kezdtem, amikor beértünk a szobájába.
-Pont erről akartam beszélni veled.-tért a tárgyra.
-Uhh...-vörösödött el az arcom.
-Amit mondtál, az...igaz volt?-kérdezte.
-Igaz.-hajtottam le a fejem.
-Szóval igaz.-mosolyodott el.
-De én annyira sajnálom, meg minden és inkább felejtsük el...-kezdtem el kiverni ezt a dolgot a fejemből, de a fiú leült mellém és megcsókolt.-Ne!Ezt ne csináld!-toltam el magamtól, majd kirohantam.-Sziasztok!-köszöntem el a többiektől és távoztam.
